sziasztok új blogot nyitottam :)
ennek a blognak a folytatását :)
nézzétek meg ..van már fent bevezető :)
2010. december 24., péntek
sziasztok :) Új blog
2010. december 23., csütörtök
64 fejezet :) igen vissza tértem :)
Lillyen szemszöge
Nagyon hamar elaludtam és furcsa módon nem álmodtam semmit.
Mikkor felébredtem, újabb nagy tálcával találtam magam szemben. Észre vettem a tálcán egy levelet is, amit egyből fel bontottam és olvasni kezdtem.
Drágám,
Vadászni mentem, sietek haza hozzád. Jó étvágyat a tálcán lévő ételekhez!
Szeretlek!
Csókol a nagy maci :)
Mire a levél végére értem, nagyon jó lett a kedvem. Magam elé vettem a tálcámat és hamar el is pusztítottam az ételeket.
Lassan le húztam a takarót a hasamról. Nagyon meg lepődtem, mert hasam kétszer akkora volt mint tegnap. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam fel álltam,de nem kellet volna, mert vissza estem az ágyra. Esme rohant fel, majd látszott arcán, hogy nagyon aggódik.
-Minden rendben van kicsim ? -Kérdezte és kezét a homlokomra csúsztatta.
-Igen, anya csak kicsit megszédültem. -Mosolyogtam rá. Ekkor lehajolt hozzám és megölelt. Vissza dőltem az ágyba.
-Csak ketten vagyunk itthon ? -Kérdeztem halkan Esmeétől.
-Igen, most csak ketten vagyunk.-Mosolygott.
-Rendben, kérlek ne mond el Emmettnek ezt a rosszul létet. -Kértem meg mire ő bólintott egyet.
Ekkor még rosszabbul lettem, egyre nehezebben jutottam levegőhöz,
valamint görcsölni kezdtem.
-Esmeee -Sikítottam egyet.
-Nyugi itt vagyok, de fel kell hívnom Carlislet. Ahogy ki mondta már tárcsázta is a számot.
-Carlisle drágám, gyere haza baj van!-Mondta és látszott rajta, hogy ő is nagyon félt engem.
-Mi történt ? -Kérdezte értetlenül Carlisle a vonal másik végéről.
-Megindult a szülés -Vágta rá Esme, már ő is egyre türelmetlenebb volt.
-Már is ott vagyok -Vágta rá Carlisle és kinyomta a telefont.
Esme ekkor közelebb lépett, hozzám és megfogta a kezemet.
-Nyugodj meg Lillyen minden rendben lesz -Mondta halkan. Le ült az ágyam szélére én a felső testemet ölébe hajtottam, ő pedig egy dalt kezdett el dúdolni és közben ringatni kezdett. Abba maradtak görcseim, nem értettem mi van.
-Hogy vagy ? -Rontott be a szobába Carlisle .
-Már sokkal jobban , nem tudom mi történt velem, már egyáltalán nincsenek görcseim.
-Hm ez érdekes , szeretnélek megvizsgálni. -Mondta majd be hozta az orvosi táskáját. Minden -féle vizsgálatot el végzett rajtam, végül meg állapította mi a helyzet.
-Nos Lillyen, meg van mi lehet, a baj. A kisbaba nagyon gyorsan fejlődik.
Ekkor újabb görcsök törtek rám, de éreztem ez egy ideig nem fog abba maradni.
-Carlisleee -Sikítottam ekkor már az ájulás szélén voltam. Még annyit észleltem, hogy szerelmem beront ,és kezemet kezdi szorongatni.
-Lillyen szeretlek -Mondta kétségbe esetten.
-Én is Emmett nagyon szeretlek-Ekkor már elsötétült minden. Csak feketeséget láttam magam körül. Nem tudom meddig lehettem , így teljesen el vesztettem az idő érzékemet.
Emett szemszöge
Viszonylag hamar megszületett a lányunk, aki az Ashley Cullen nevet kapta.
Nagyon szép gyermek volt, pont olyan mint az annya. Nagyon boldog voltam, de féltem is . Féltem hogy el veszítem a szerelmemet.
-Emmett meg kell harapnod, hogy rendbe jöjjenek a sebei, rá nem hat a méreg halálosan. -Mikor ezt Carlisle ki mondta pánikolni kezdtem, nyeltem egyet, majd számmal körbe harapdáltam. Ahogy el vettem számat, egyre jobban forrtak össze a sebek. Könnyebb volt mint gondoltam.
-Most hagyjuk pihenni, vigyük le Ashleyt a többiekhez.-Mondta apám mire én kezembe vettem a kis lányt. A szobába csak én és Carlisle voltunk bent.
A szülés elég nehéz volt, de már el múlt. Szerelmem ugyan még élet halál köt lebeg, de tudom, hogy föl fog ébredni, mert szeret engem és a családját.
-Úristeeen de aranyos – Ugrott nyakamba Alice.
-Gratulálok Emmett nagyon hasonlít rád – Jött oda Jasper és kezet fogott velem. Egész család úgy vélte a lány rám ütött ép pedig büszkén ki húztam magam. Ekkor meg hallottam szerelmem hangját és egyből mellette is teremtem, a kicsi Ashleyvel a kezembe.
-Lillyen szerelmem jól vagy ? -Közel hajoltam hozzá és a kérdéseimet a fülébe kezdtem suttogni.
-Igen, hol a baba ? -Kérdezte és résnyire nyitotta a szemeit .
-Itt van ő itt Ashley Cullen -Mondtam és oda adtam a Lillyenek, aki feljebb csúszott és át vette a gyermeket. Látszott rajta, hogy még gyenge de Ashleyt akár az élete árán is magához ölelné.
-Alice hozz enni Lillyennek kérlek -Mondtam halkan tudtam, hogy meg fogja hallani.Ekkor Alice egy nagy tálca étellel lépett be az ajtón.
-Lillyen gratulálok nektek- Mondta és a tálca ételt az asztalra tette.
-Köszönjük Alice. -Mondta de egy percre se vette le a szemét Ashleyről.
-Drágám most egyél- Mondtam és el vettem tőle Ash-t és helyébe a tálcát helyeztem.
-Köszönöm drágám -Mondta és neki látott az evéshez.
Ashley rám nézett gyönyörű barna szemeivel, amik csillogtak, meg fogta az arcom és hangokat kezdtem hallani, a hangokhoz nem sokára képek is csatlakoztak. Én Ash és Lillyen egy parton ültünk, Ash már tizennyolc év körülinek nézett ki , ekkor ki jött a fák közül egy farkas és morogni kezdett mire a Volturi is fel tűnt ekkora már meg szakadt a kép.
-Drágám jól vagy ? -Kérdezte Lillyen
-Igen azt hiszem jól vagyok, de a lányunknak képessége van.
-Úristen mi az ? -Kérdezte Lillyen és félre dobta a tálcálját.
-Lépeket és hangokat tud mutatni -Mondtam nyugodtan.
-Hát ez csodálatos – Mosolygott lillyen.
-Igen az. -Mondtam és le tettem Asht az anyukája mellé.
Már most idősebbnek nézett ki, mint egy új szülött. Sőt. Inkább mindtha öt év körüli lenne.
2010. december 17., péntek
sajnálom :)
Sajnálom de a pályázatot sem tudom most végig csinálni, most egy kicsit szünetelek de ígérem majd jövök :) nagyon nagyon szeretlek titeket remélem meg értitek , hogy mostanában nem igazán voltam / leszek gépnél :)
By:
Dorcy , mindenkit nagyon szeretek (L)(K)(L):)
2010. december 11., szombat
63 fejezet :)
Lillyen szemszöge
-Terhes vagyok?- Kérdeztem meg újból és újból, de inkább már magamtól.
-Carlisle ez,hogy lehet ?- Kérdezte meg Emmett mosolyogva, de láttam arcán az aggodalom jeleit is.
-Most magatokra, hagylak titeket, ezt nektek kell megbeszélni, ha döntöttetek, akkor szóljatok, mert szeretnék pár vizsgálatot el végezni rajtad. -Mondta majd rám nézett. Mind ketten bólintottunk egyet és meg vártuk még ki ment a szobából.
-Én örülök ennek a babának- Szólaltam meg először én.
-Én is nagyon szeretném, de nekem fontosabb egyenlőre a te egészséged.-Jelentette ki halál nyugodtan.
-Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem kell, szeretném ezt a babát nagyon. -Mosolyogtam és a kezeimet a hasamra csúsztattam.
-Rendben én bele egyezek, mert nagyon szeretlek és szeretném a babát is és remélem nem lesz semmi gond.-Mosolygott majd adott a számra egy csókot és ő is a kezét a hasamra csúsztatta.
-Carlisle döntöttünk. -Mondta halkan Emmett , én pedig rá mosolyogtam és megszorítottam a kezét.
-Akkor kezdjük el a vizsgálatokat, lehet, hogy kicsit kellemetlen lesz, de óvatos leszek-Mosolygott nyugtatóan. Körülbelül egy óráig vizsgálhatott, de Emmett nem mozdult el mellőlem. Jó érzés volt, mert tudtam, hogy szeret és, hogy egy szerető gondoskodó férjem van. Igen végre azt mondhatom, hogy férjem. Emmett Cullen az én férjem , és gyereket várok tőle, lehetne ennél jobb a világon ?
-Drágám – Rázott fel elmélkedésemből Emmett.
-Igen ? -Kérdeztem
-Gyere menjünk pihenj le kicsit -Mondta és fel emelt és be vitt a szobába.
-Emmett köszönöm, hogy be hoztál és , hogy ennyire aggódsz értem de járni még tudok -Mondtam meg simítottam az arcát és rá mosolyogtam. Fáradtan dőltem le az ágyba majd azonnal el nyomott az álom. Álmomban most Volterában voltam, vörös köpenyes emberek vettek körül. Egyszer csak Emmettet pillantottam meg egy lánnyal, aki tízen nyolc évesnek nézhetett ki, de látszott rajta, hogy nem ember. Felettébb gyönyörű volt, és nagyon hasonlított Emmettre. Tudtam, hogy ő a mi lányunk.
Feltűnt egy indián fiú is, nagyon izmos volt. Fekete haja volt, és barna csillogó szeme. Imádattal nézett a lányom felé. Ezen mosolyognom kellet. Mikor a bronz fiú lányomhoz lépett , egy dísz doboz volt kezében. Lassan térdelt, le és mosolyogva húzta elő a gyűrűt.
-Szerelmem ébredj -Hallottam meg Emmett hangját.
-Mi a baj ? -Kérdeztem halkan.
-Enned kellened -Mondta halkan.
-Miért ? -Kérdeztem és próbáltam kinyitni a szemem, de a fény hatására hunyorogni kezdtem.
-Mert már egy napja alszol -Mosolygott édesen és nyomott egy puszit a számra. Kezeimet hasamra csúsztattam, ami jelentősen meg nőtt egy nap alatt. Le húztam magamról a takarót, mire Emmettnek szemei kikerekedtek.
-Gyorsan nő – Állapította meg.
-Igen én is úgy vélem. -Mosolyogtam, majd meg simogattam a hasamat, majd meg fogtam Em kezét. Eddig még nem láttam, de egy tálca étel is volt. Ahogy megláttam az ételeket, egyből éhes is lettem. Miután az egész tálcát elpusztítottam fel álltam és ki mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és hajat mostam. Miután végeztem mindennel, felöltőztem és be mentem a szobánkba, ahol Em feküdt az ágyon.
-Szeretlek -Mondtam halkan és közel hajoltam hozzá.
-Én is szeretlek – Mosolygott, majd száját, számra tapasztotta.
Le feküdtem mellé, majd fejemet mellkasára hajtottam.
-Szeretnéd ezt a babát ? -Kérdeztem halkan.
-Igen szerelmem, nagyon szeretném ezt a babát, de téged nagyon féltelek.
-Köszönöm szerelmem -Mosolyogtam rá.
-Te mit szeretnél ? Fiút vagy lányt ? -Kérdezte, huncut mosollyal a száján.
-Lányt-Mosolyogtam rá, ekkor eszembe jutott az álom.
-Hm...én nagyon örülnék egy kis Lillyennek is, de még jobban egy kicsi Emmettnek. -Ekkor már a kaján vigyorral találtam magam szemben.
-Na persze, aki örökli a kaján vigyorod mi ? -Viccelődtem vele.
-Naná-Vette a lapot, mert kacsintott egyet.
2010. december 6., hétfő
62 fejezet :)
Lillyen szemszöge
El sem hiszem, hogy végre itthon vagyunk, a jó öreg Forksban.
Edward már el is ment , Bellával sétálni, Olívia pedig Paulhoz. Alice természetesen már az esküvőt tervezi, ami holnap lesz megtartva.
Annyira hihetetlen, hogy hozzá megyek Emmett Cullenhez, életem szerelméhez. Swan családból, csak Bella lett meghívva. Az Esküvőn jelen lesz az egész falka és a Cullenek. Szűk családi kőr lesz. Esküvői ruhámat, rajtam és Alicen kívül még senki sem látta.
-Szeretlek – Ölelt át hátulról Emmett.
-Én is Emmett, nagyon szeretlek – Meg fordultam, hogy szembe lehessek vele és megcsókoltam.
-Ideje lenne aludnod, mert holnap reggel korán kelsz , ahogy ismerem Alicet – Mondta és meg fogta kezemet és az ágyhoz húzott.
-Igen tudom, de előtte szeretnék meg fürdeni – mondtam és nyomtam még egy útólsó csókot a szájára és össze kapkodtam a ruháimat .Hamar végeztem, majd felöltőztem és be bújtam Emmett mellé. Hamar elnyomott az álom. Reggel mire fel keltem Alice ült az ágyamnál.
-Na végreee már -Mondta és kihúzott az ágyból.
-Aliceeeee nyugii , amúgy hol vannak a többiek?- Kérdeztem meg.
-Fiúk vadászni vannak, Bella és Esme pedig lent, éppen sütnek a farkasoknak.-Adta meg az egyszerű választ.
Először meg mostuk a hajamat , majd Alice meg csinálta,
meg kaptam a sminkemet , és a ruhámat. Észre se vettem eddig, hogy elment az idő. Bele néztem az álló tükörbe és nagyon meglepődtem. Mintha nem is én lennék, hanem egy angyal.
Nem hittem a szememnek. Még csodáltam , magam észre se vettem, hogy a szobába hirtelen nem ketten hanem négyen voltunk.
-Lillyen gyönyörű vagy -Mondta Esme és megölelt.
-Köszönöm -Mosolyogtam rá. Nekem most már ő az anyám.
Mindenki már el volt készülve, ekkor Carisle kopogott az ajtón.
Be nyitott majd olyat kért, amire nem számitottam.
-Be kísérhetlek az oltárhoz? -Kérdezte meg és mosolyogott.
-Meg tennéd ? -Kérdeztem meg könnybe lábadt szemekkel.
-Ne sírj Lillyen , mert el kenődik a sminked- Mondta Alice mosolyogva. Többiek le mentek, és ketten maradtunk Carlislevel.
-Köszönöm -Mondtam halkan és megöleltem.
-Én köszönöm Lillyen -Mosolygott és közben én meg bele karoltam.
Elindultunk le a lépcsőn meg fontolt léptekkel mentem. Mikor megláttak hallottam, hogy a lélegzetek elakadtak. Ez mosolyra késztetett. Carlisle oda adta kezemet Emmettnek és a helyére ült.
Emmett szemszöge :
Mikor megláttam szerelmemet, aki gyönyörűen nézett ki, még a lélegzetem is elakadt. Nem én voltam egyedül ezzel, hiszen halottam.
Máskor is nagyon gyönyörű, de most egyszerűen angyali. Nem kívánhatnék nála tökéletesebb szerelmet sem.
Carlisle át nyújtotta Lillyen kezét , amit egyből el is vettem. Mosolyogni kezdtem és egy valamit súgtam szerelmem fülébe.
-Szeretlek.
-Én is Szeretlek – Súgta vissza. Nem igazán figyeltem a pap beszédjét, de annál inkább szerelmemet. Mikor a pap ahhoz a részhez ért gyorsan vágtam rá az igent, ahogy szerelmem is.
-Csókoljátok meg egymást. -Mondta a pap, mi nem is haboztunk boldogan csaptunk le egymás ajkaira.
-Gyere Lillyen – Mondta Alice.
-Hihetetlen pár perce a feleségem, és te már el is veszed tőlem – Szóltam rá Alicere.
-Igen , de most menj te is át öltözni – Mondta és el kezdte húzni a szerelmemet felfelé , aki egyszer csak össze esett. Nagyon meg rémültem így rögtön oda rohantam és fel kaptam, majd fel vittem Carlisle irodájába, ahol ő már várt rán Edwardal.
-Tedd le – Mondta és az ágy felé mutatott. Meg fogtam szerelmem kezét, aki ekkor magához tért.
-Jól vagy szerelmem ? -Kérdeztem, de felesleges volt, tudtam, hogy nincs jól.
-Most el végzek rajtad pár vizsgálatot rendben ? -Kérdezte Carlisle nyugalmat sugározva.
-Igen- Mondta szerelmem rekedtes hangon.
Nem tudom milyen vizsgálatokat végezhetett el rajta Carlisle , mert én szerelmem arcát simogattam csak őt figyeltem.
-Meg van, hogy mi volt a bűnös -Mondta és a bűnös szónál macska körmöket mutatott.
-Mi ?-Kérdeztem meg én egyből.
-Nem tudom hogyan lehetséges ez, de Lillyen babát vársz- Mondta Carlisle és szerelmemre nézett, kinek szemei kikerekedtek és én is csak most fogtam fel, hogy mi is a helyzet.
4. Díjam nagyon köszönöm (L):)
Akiknek küldeném :
-Brigi :) -.Más élet
-đóri :)- Swan lányok
-Natalie:)- Sötét magány
-Evcu és đóri :)-Körhinta
Imádlak titeket :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
