64 fejezet :) igen vissza tértem :)

Lillyen szemszöge

Nagyon hamar elaludtam és furcsa módon nem álmodtam semmit.

Mikkor felébredtem, újabb nagy tálcával találtam magam szemben. Észre vettem a tálcán egy levelet is, amit egyből fel bontottam és olvasni kezdtem.

Drágám,

Vadászni mentem, sietek haza hozzád. Jó étvágyat a tálcán lévő ételekhez!

Szeretlek!

Csókol a nagy maci :)

Mire a levél végére értem, nagyon jó lett a kedvem. Magam elé vettem a tálcámat és hamar el is pusztítottam az ételeket.

Lassan le húztam a takarót a hasamról. Nagyon meg lepődtem, mert hasam kétszer akkora volt mint tegnap. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam fel álltam,de nem kellet volna, mert vissza estem az ágyra. Esme rohant fel, majd látszott arcán, hogy nagyon aggódik.

-Minden rendben van kicsim ? -Kérdezte és kezét a homlokomra csúsztatta.

-Igen, anya csak kicsit megszédültem. -Mosolyogtam rá. Ekkor lehajolt hozzám és megölelt. Vissza dőltem az ágyba.

-Csak ketten vagyunk itthon ? -Kérdeztem halkan Esmeétől.

-Igen, most csak ketten vagyunk.-Mosolygott.

-Rendben, kérlek ne mond el Emmettnek ezt a rosszul létet. -Kértem meg mire ő bólintott egyet.

Ekkor még rosszabbul lettem, egyre nehezebben jutottam levegőhöz,

valamint görcsölni kezdtem.

-Esmeee -Sikítottam egyet.

-Nyugi itt vagyok, de fel kell hívnom Carlislet. Ahogy ki mondta már tárcsázta is a számot.

-Carlisle drágám, gyere haza baj van!-Mondta és látszott rajta, hogy ő is nagyon félt engem.

-Mi történt ? -Kérdezte értetlenül Carlisle a vonal másik végéről.

-Megindult a szülés -Vágta rá Esme, már ő is egyre türelmetlenebb volt.

-Már is ott vagyok -Vágta rá Carlisle és kinyomta a telefont.

Esme ekkor közelebb lépett, hozzám és megfogta a kezemet.

-Nyugodj meg Lillyen minden rendben lesz -Mondta halkan. Le ült az ágyam szélére én a felső testemet ölébe hajtottam, ő pedig egy dalt kezdett el dúdolni és közben ringatni kezdett. Abba maradtak görcseim, nem értettem mi van.

-Hogy vagy ? -Rontott be a szobába Carlisle .

-Már sokkal jobban , nem tudom mi történt velem, már egyáltalán nincsenek görcseim.

-Hm ez érdekes , szeretnélek megvizsgálni. -Mondta majd be hozta az orvosi táskáját. Minden -féle vizsgálatot el végzett rajtam, végül meg állapította mi a helyzet.

-Nos Lillyen, meg van mi lehet, a baj. A kisbaba nagyon gyorsan fejlődik.

Ekkor újabb görcsök törtek rám, de éreztem ez egy ideig nem fog abba maradni.

-Carlisleee -Sikítottam ekkor már az ájulás szélén voltam. Még annyit észleltem, hogy szerelmem beront ,és kezemet kezdi szorongatni.

-Lillyen szeretlek -Mondta kétségbe esetten.

-Én is Emmett nagyon szeretlek-Ekkor már elsötétült minden. Csak feketeséget láttam magam körül. Nem tudom meddig lehettem , így teljesen el vesztettem az idő érzékemet.

Emett szemszöge

Viszonylag hamar megszületett a lányunk, aki az Ashley Cullen nevet kapta.

Nagyon szép gyermek volt, pont olyan mint az annya. Nagyon boldog voltam, de féltem is . Féltem hogy el veszítem a szerelmemet.

-Emmett meg kell harapnod, hogy rendbe jöjjenek a sebei, rá nem hat a méreg halálosan. -Mikor ezt Carlisle ki mondta pánikolni kezdtem, nyeltem egyet, majd számmal körbe harapdáltam. Ahogy el vettem számat, egyre jobban forrtak össze a sebek. Könnyebb volt mint gondoltam.

-Most hagyjuk pihenni, vigyük le Ashleyt a többiekhez.-Mondta apám mire én kezembe vettem a kis lányt. A szobába csak én és Carlisle voltunk bent.

A szülés elég nehéz volt, de már el múlt. Szerelmem ugyan még élet halál köt lebeg, de tudom, hogy föl fog ébredni, mert szeret engem és a családját.

-Úristeeen de aranyos – Ugrott nyakamba Alice.

-Gratulálok Emmett nagyon hasonlít rád – Jött oda Jasper és kezet fogott velem. Egész család úgy vélte a lány rám ütött ép pedig büszkén ki húztam magam. Ekkor meg hallottam szerelmem hangját és egyből mellette is teremtem, a kicsi Ashleyvel a kezembe.

-Lillyen szerelmem jól vagy ? -Közel hajoltam hozzá és a kérdéseimet a fülébe kezdtem suttogni.

-Igen, hol a baba ? -Kérdezte és résnyire nyitotta a szemeit .

-Itt van ő itt Ashley Cullen -Mondtam és oda adtam a Lillyenek, aki feljebb csúszott és át vette a gyermeket. Látszott rajta, hogy még gyenge de Ashleyt akár az élete árán is magához ölelné.

-Alice hozz enni Lillyennek kérlek -Mondtam halkan tudtam, hogy meg fogja hallani.Ekkor Alice egy nagy tálca étellel lépett be az ajtón.

-Lillyen gratulálok nektek- Mondta és a tálca ételt az asztalra tette.

-Köszönjük Alice. -Mondta de egy percre se vette le a szemét Ashleyről.

-Drágám most egyél- Mondtam és el vettem tőle Ash-t és helyébe a tálcát helyeztem.

-Köszönöm drágám -Mondta és neki látott az evéshez.

Ashley rám nézett gyönyörű barna szemeivel, amik csillogtak, meg fogta az arcom és hangokat kezdtem hallani, a hangokhoz nem sokára képek is csatlakoztak. Én Ash és Lillyen egy parton ültünk, Ash már tizennyolc év körülinek nézett ki , ekkor ki jött a fák közül egy farkas és morogni kezdett mire a Volturi is fel tűnt ekkora már meg szakadt a kép.

-Drágám jól vagy ? -Kérdezte Lillyen

-Igen azt hiszem jól vagyok, de a lányunknak képessége van.

-Úristen mi az ? -Kérdezte Lillyen és félre dobta a tálcálját.

-Lépeket és hangokat tud mutatni -Mondtam nyugodtan.

-Hát ez csodálatos – Mosolygott lillyen.

-Igen az. -Mondtam és le tettem Asht az anyukája mellé.

Már most idősebbnek nézett ki, mint egy új szülött. Sőt. Inkább mindtha öt év körüli lenne.