63 fejezet :)

Lillyen szemszöge

-Terhes vagyok?- Kérdeztem meg újból és újból, de inkább már magamtól.

-Carlisle ez,hogy lehet ?- Kérdezte meg Emmett mosolyogva, de láttam arcán az aggodalom jeleit is.

-Most magatokra, hagylak titeket, ezt nektek kell megbeszélni, ha döntöttetek, akkor szóljatok, mert szeretnék pár vizsgálatot el végezni rajtad. -Mondta majd rám nézett. Mind ketten bólintottunk egyet és meg vártuk még ki ment a szobából.

-Én örülök ennek a babának- Szólaltam meg először én.

-Én is nagyon szeretném, de nekem fontosabb egyenlőre a te egészséged.-Jelentette ki halál nyugodtan.

-Köszönöm, hogy aggódsz értem, de nem kell, szeretném ezt a babát nagyon. -Mosolyogtam és a kezeimet a hasamra csúsztattam.

-Rendben én bele egyezek, mert nagyon szeretlek és szeretném a babát is és remélem nem lesz semmi gond.-Mosolygott majd adott a számra egy csókot és ő is a kezét a hasamra csúsztatta.

-Carlisle döntöttünk. -Mondta halkan Emmett , én pedig rá mosolyogtam és megszorítottam a kezét.

-Akkor kezdjük el a vizsgálatokat, lehet, hogy kicsit kellemetlen lesz, de óvatos leszek-Mosolygott nyugtatóan. Körülbelül egy óráig vizsgálhatott, de Emmett nem mozdult el mellőlem. Jó érzés volt, mert tudtam, hogy szeret és, hogy egy szerető gondoskodó férjem van. Igen végre azt mondhatom, hogy férjem. Emmett Cullen az én férjem , és gyereket várok tőle, lehetne ennél jobb a világon ?

-Drágám – Rázott fel elmélkedésemből Emmett.

-Igen ? -Kérdeztem

-Gyere menjünk pihenj le kicsit -Mondta és fel emelt és be vitt a szobába.

-Emmett köszönöm, hogy be hoztál és , hogy ennyire aggódsz értem de járni még tudok -Mondtam meg simítottam az arcát és rá mosolyogtam. Fáradtan dőltem le az ágyba majd azonnal el nyomott az álom. Álmomban most Volterában voltam, vörös köpenyes emberek vettek körül. Egyszer csak Emmettet pillantottam meg egy lánnyal, aki tízen nyolc évesnek nézhetett ki, de látszott rajta, hogy nem ember. Felettébb gyönyörű volt, és nagyon hasonlított Emmettre. Tudtam, hogy ő a mi lányunk.

Feltűnt egy indián fiú is, nagyon izmos volt. Fekete haja volt, és barna csillogó szeme. Imádattal nézett a lányom felé. Ezen mosolyognom kellet. Mikor a bronz fiú lányomhoz lépett , egy dísz doboz volt kezében. Lassan térdelt, le és mosolyogva húzta elő a gyűrűt.

-Szerelmem ébredj -Hallottam meg Emmett hangját.

-Mi a baj ? -Kérdeztem halkan.

-Enned kellened -Mondta halkan.

-Miért ? -Kérdeztem és próbáltam kinyitni a szemem, de a fény hatására hunyorogni kezdtem.

-Mert már egy napja alszol -Mosolygott édesen és nyomott egy puszit a számra. Kezeimet hasamra csúsztattam, ami jelentősen meg nőtt egy nap alatt. Le húztam magamról a takarót, mire Emmettnek szemei kikerekedtek.

-Gyorsan nő – Állapította meg.

-Igen én is úgy vélem. -Mosolyogtam, majd meg simogattam a hasamat, majd meg fogtam Em kezét. Eddig még nem láttam, de egy tálca étel is volt. Ahogy megláttam az ételeket, egyből éhes is lettem. Miután az egész tálcát elpusztítottam fel álltam és ki mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam és hajat mostam. Miután végeztem mindennel, felöltőztem és be mentem a szobánkba, ahol Em feküdt az ágyon.

-Szeretlek -Mondtam halkan és közel hajoltam hozzá.

-Én is szeretlek – Mosolygott, majd száját, számra tapasztotta.

Le feküdtem mellé, majd fejemet mellkasára hajtottam.

-Szeretnéd ezt a babát ? -Kérdeztem halkan.

-Igen szerelmem, nagyon szeretném ezt a babát, de téged nagyon féltelek.

-Köszönöm szerelmem -Mosolyogtam rá.

-Te mit szeretnél ? Fiút vagy lányt ? -Kérdezte, huncut mosollyal a száján.

-Lányt-Mosolyogtam rá, ekkor eszembe jutott az álom.

-Hm...én nagyon örülnék egy kis Lillyennek is, de még jobban egy kicsi Emmettnek. -Ekkor már a kaján vigyorral találtam magam szemben.

-Na persze, aki örökli a kaján vigyorod mi ? -Viccelődtem vele.

-Naná-Vette a lapot, mert kacsintott egyet.