4 fejezet :)

 Rosalie szemszöge
Húsz éve hagytam el Emmettet, és a Culleneket.Egyáltalán nem bántam meg .Nem hiányzik egyik sem .
Nem tagadhatom, hogy jó vámpírok és kedvesek szeretem őket, de én fontosabb vagyok magamnak.Hatalmat
kellet magamnak szereznem. Folyamatban van minden. Jelenleg Demetrivel vagyok együtt, ő segít
majd nekem, tudta nélkül közel kerülni Arohoz is.Nincs egy férfi sem aki ellen állhatna nekem ,
könnyű lesz, Hisz nekem Demetri semmit sem jelent.
-Kedvesem hol vagy?- Elmélkedésemből Demetri hangja rázott fel.
-Szobánkban szerelmem - Mondtam és közben le vágtam egy Fintort is.
-Aro hívat. Azt mondta négy szem közt akar veled beszélni, a déli kapunál fog várni rád.
-Köszönöm Dem -Meg köszöntem neki, mert még vigyáznom kell fenn kell tartanom a látszatot.
Már száguldottam is a déli kapu felé.
-Á kedves Rosalie - Köszöntött Aro ahogy le értem.
-Aro - Mondtam és szám csábos mosolyra húzódott.
-Szeretnék veled el beszélgetni - Mondta közben ujjait végig húzta a vállamon. Szóval bekapta a csalit.
Ez a tény mosolyra késztetett.
-Akkor menjünk is sétálni - Szerettem volna távolabb menni, még nem akarom elveszíteni Demet sem mert
még kell nekem.
-Rendben, menjünk be az erdőbe ott nem hall minket senki.

Aro szemszöge:
Tetszik nekem ez a nő, egyszerűen gyönyörű.De elsősorban nekem nem úgy kell, fel tudom őt használni
Cullenek ellen.Ki szedek belőle mindent.Miútán mindent meg tudtam, még meg látom mit kezdhetek
vele.Közel kerülök hozzá, ez nekem is jó lesz és neki is.
-Demetri, kérlek szólj Rosalienek szeretnél vele négy szemközt beszélni.Déli kapunál fogom várni.
-Igen is Mester- Mire ezt ki mondta még meghajolt majd ki ment. Igen meg szerettem Demetrit,
de ha el kell vesztenem, Cullenék le győzése miatt, úgy gondolom nem nagy ár.
Elindultam a déli kapu felé, már meg volt a fejemben, hogyan kerülök hozzá a közel.
Le értem, még körül belül egy 2 percet kellet várnom és már Rose lent is volt.
Mélyen ki vágott felső volt rajta és egy mini szoknya egy magas sarkúval.
-Á kedves Rosalies -köszöntem neki.
-Aro - Mondta nevem és csábos mosolyra húzódtak ajkai.Könnyebb lesz, mint gondoltam.
-Szeretnék veled el beszélgetni -Ejtettem ki a szavakat megfontoltan.Majd újaimat végig húztam vállán,
ezzel egy apró kis jelzést küldve felé, hogy kell nekem.
-Akkor menjünk is sétálni - Vágta rá.
-Rendben, menjünk be az erdőbe ott nem hall minket senki.- Még nem akartam elveszteni Demetrit, hisz
nagyon jó katona.Ahogy egyre beljebb haladtunk kezem le csúszott derekára magamhoz húztam és
megcsókoltam. Hát kezdődjék el az akció.