14 fejezet :)

Laraszemszöge
Már az erdőben sétáltunk Mirával a lapush felé.
-Biztos vagy benne, hogy le akarunk menni ?-Kérdezte bizonytalanul Mira.
-Igen beszélnem kell Bellával -Mondtam, ha még lehet határozottabban mint eddig.
Nem beszéltünk többet, csak sétáltunk egymás mellet.
Mikkor meg láttam a tenger partot, elfogott a félelem,de nem álltam meg.
Egy nagydarab fiú sétált egy kisebb barna hajú lánnyal. Egyből felismerem Bellát.
-Bella - kiáltottam neki oda. Erre a fiú is ránk nézett. Mira Kővé dermedt
ahogyan a fiú is.A két személy közt járt a tekintetem, ahogyan Bellának is
erre Bella elmosolyodott és a fiú nyakába vetette magát. Aki megrázta a fejét és mosolygott egyet.
-Jake Végre bevésődtél - Mondta Bella és ellengette a fiút. Közelebb jöttek hozzánk és a
fiú bemutatkozott
-Sziasztok Jacob Black a nevem. -Szólalt meg és elmosolyodott halványan.
-Szia én Lara Lillyen Swan vagyok. -Mondtam és  kezemet nyújtottam felé.
Az ő bőre sokkal melegebb volt mint a Culleneké.
-Szia én Mira Fayr vagyok - Mondta alig hallhatóan, mert zavarban volt.
-Gyere Bella menjünk vissza -Mondtam Erre Bella mosolyogva bolintótt.
Vissza sétáltunk a kocsijához beültünk és elhajtottunk.
Mira okos majd feltalálja magát.
-Bella beszélnünk kell.
-Igen tudom - Mondta és erősebben markolta a keze a kormányt.
-Megváltoztál.Más lettél. Egyszerűen nem tudom mi lett veled !
-Igen érzem és én sem,de  szeretem Edwardot és ahogy elmegyünk a Cullen villához elmondom neki
még menteni szeretném a menthetőt.
-Igen Bella még semmi sincsen veszve - mondtam mosolyogva és biztatóan megmarkoltam a vállát.
Erre ő is halványan rám mosolygott.Hamar a Cullen villához értünk, majd nyitódott az ajtó és Edy lépett
ki rajta.
-Én most hagylak titeket -Mondtam
-Köszönöm Lara! Menj be Emmetthez. -Mondta Edward.
-Rendben - Mondtam és elindultam befelé. Legalább most megbeszélnek mindent.

Mira szemszöge
Jacob teljesen megbabonázott.Bronz böre tökéletesen ment fekete hajához. Szemei egyszerűen lenyűgöztek.
Percekig, vagy akár órákig néztük egymást. Teljesen  elvesztettem az idő érzékemet.
-Öhm..szereted a farkasokat? - Törte meg egy értelmetlen kérdéssel a csendet. Nagyon meg lepődtem,
nem azon, hogy megtörte a csendet, vagy hogy kérdezett.. azon, hogy ilyen kérdést tett fel.
-Öhm imádom őket, tiszteletre méltó állatok - Adtam meg a választ.Nem hiszem, hogy rá jött volna
arra, hogy mi is vagyok valójában.