19 fejezet :)

Lara szemszöge
-Vámpír vágtam rá - ÉS még jobban hozzá bújtam, hogy érezze engem ez nem zavar.Ekkor ő eltolt magától
és a szemembe nézett..
-Nem félsz tőlem ?  -Kérdezte mire én majdnem el nevettem magam , de nem akartam megsérteni.
-Nem! Emmett én szeretlek téged
-Veszélyes vagyok rád
-Nem érdekel és szeretlek.
-Én is szeretlek, de a te érdekedben jobb lenne ha távol maradnál tőlem.
-DE ha szeretsz akkor semmi nem állhat közénk .Én úgy szeretlek téged, ahogy vagy - Jelentettem ki és
hozzá bújtam.Ekkor már ő sem ellenkezett, magához szorított..
-Nagyon okos lány vagy - Jelentette ki mire el mosolyogtam.
-Szeretlek Emmett ..
-Én is Lara. -Ezek után nem beszéltünk. Hozzá bújtam és el is aludtam. Biztonságban éreztem magam ölelő karjaiban
Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem senki. Na remek akkor csak álom volt,de amint kinyitottam
szemem nem a vendég szobában, hanem Emmett ágyában ébredtem fel.
Kikászálódtam az ágyból majd fel vettem rózsaszín heló kittys mamuszomat és elindultam  lefelé.
Lent Alicel Bellával Jasperrel és Emmettel találtam magam szemben.
-Jó reggelt álom szuszék - Szólalt meg Bella amin a többiek jót mosolyogtak
-Jó reggelt nektek is - Mondtam és ásítottam egyet.
-Olyan jót aludtam - mondtam és elmosolyodtam majd Emmett oda jött hozzám és megölelt.
-mit kérsz reggelire?-Jött oda Esme.
-Most müzli is meg teszi, ha van.
-Tegnap Alice be vásárolt, és gondolta szereted a müzlit. -Mondta mosolyogva.
-Carlisle beszélni szeretne utána veled a család előtt.-Mondta Edward.
-Rendben -Fejemben aprócska dolgokat kezdtem szövögetni, mi van ha nem akar többet látni és elküld.
Erre Edward bátorítóan
rám mosolygott.Hamar meg ettem a reggelimet és mentem a nappaliba, ahol a család
többi tagja volt.
-Nos Lara..szeretnék veled beszélni a családunkról.
-Rendben -Adtam a tömör választ. Leültem Emmett mellé, aki bátoritoan megszorította a kezemet és mosolygott rám.
-A mi családunk egy vámpír család. Én vagyok a legidősebb tagja. Mi állatok vérével táplálkozunk, nem ölünk e
embert.A quileute farkasokkal békét kötöttünk. Van egy bizonyos határ vonal amit mi nem léphetünk át.
Ha azt a határ vonalat át léped,akkor mi nem tudunk ott megvédeni.
Remélem nem félsz tőlem és a családomtól, de ha igen teljesen meg értem.
-Carlisle én nem félek sem tőled, sem a családodtól.Én szeretlek titeket, ahogy vagytok egy szép nagy család.
Pár száz éves kamaszokkal, de ez már részlet kérdés. -Mosolyogtam el magam, majd fel álltam és megöleltem a
család főt aki viszonozta azt.
-Carlise remélem nem tartasz tolakodónak, de olyan mintha az apám lennél.-Mondtam ki lassan a szavakat majd
a földet kezdtem el bámulni.
-Ez nekem megtiszteltetés.