43 fejezet :)

Lara ( Lillyen ) szemszöge
Vajon mit akarhat? Tettem fel a kérdést magamnak.
-Lillyen Cullen...Hozzám jössz feleségül ? - Kérdezte és közben letérdelt elém, és elő vett egy gyönyörű
gyűrűt.
-Emmett Cullen a legnagyobb örömmel - Mondtam és a nyakába ugrottam. Felhúzta ujjamra a gyűrűt, majd
megcsókolt.
-Gratulálunk- Mondta Esme és Carlisle, majd megöleltek minket.
-Én is annyira örülök nektek - Mondta Alice és a nyakunkba ugrott.. Sorra megölelt minket, a család többi része
is.
-Gyere menjünk fel. -Mondta Emmett és már fent is voltunk.
-Annyira szeretlek Emmett és csodálatos a gyűrű is.
-Én is szeretlek La vagyis Lillyen és a gyűrű nem csodálatosabb nálad.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek Lillyen.- Mondta és megcsókolt. Csókunkat nem akartam megszakítani. Tudtam meg fog szakadni,
de élvezem még lehet. Csókunkat meg kellet szakítanom, hogy levegőt tudjak venni. Le dőltünk az ágyra,majd
Emmett keze kezdte bejárni testemet.Én kezeim is önállósodtak, először a hátát majd oldalát kezdtem simogatni.
Emmet már nyakamat csókolgatta. Nem akartam ezt meg szakítani. Együtt akartam vele lenni.
Ő sem szakította meg . Éreztem,hogy kíván és én is kívántam őt mindennél jobban.

Esme szemszöge
Nagyon szeretem Lillyent. Már most lányomnak tekintem. Boldog voltam, hogy már teljesen a családhoz fog
tartozni. Mint lányom és mint Emmett felesége. Teljesen megváltoztatta Emmettet jó irányba.
Mikkor Rosalie elment, teljesen kiborult , amit meg is értek. Rosaliet pedig egyél tán nem értettem ,és még
mindig nem értem. Szerető családja volt. Anya helyett anya voltam. Carlisle pedig apja. Voltak
testvérei és férje is.Gyermeke nem volt, mert azt nem tudta se Emmett, se senki sem megadni neki.
Ahogyan nekem sem. De nekem már az is elég, hogy négy vagyis már öt fogadott gyerekem lehet.
Szeretem őket. Ők is engem. Férjem Carlisle pedig egy remek vámpír. Már akkor meg szerettem, mikkor először
találkoztam vele. Emlékszem tavaszi nap volt , még is esős és borús. Húsz éves voltam akkor. Még nem voltam
férjnél, ami szüleimet bosszantotta is. Akkor még az volt a tervem , hogy tanulok és tanár nő vagy orvos leszek.
Szüleim ezt ellenezték , és mielőbb férjhez akartak adni.Elmentem az erdőbe sétálni, rám támadt egy kutya a
szomszéd tanyáról. Apám idejében meghallotta sikolyomat, és le lőtte a vadállatot. Be rohant velem a helyi
kórházba, ahol Carlisle volt az orvos , mivel apám idejében jött így nem voltak sebeim annyira súlyosak.
Carlile ki tisztította őket. Többre már nem emlékszem ,emberi életemből, de Carlisle elmesélte , hogy
amint haza engedett ,a kórházból, rá egy napra, vissza is kerültem, mert szerencsét lenül estem el és eltör a
karom. Aztán mikkor újra haza engedett nem is látott három évig újra. Aztán le akartam ugrani egy szikláról
mert elvesztettem kisbabámat , s ekkor változtat ott át engem. Azóta is együtt vagyunk. Soha nem mondtam ellent
neki, mert nem volt miért. Mindig is helyes döntéseket hozott. Mikkor elmondta, hogy állati véren kell élnem,
ami nehéz lesz. Nem bántam , mert én nem tudnék embert ölni.Mikkor a családba kerültem már volt két
vámpír. Rosalie és Edward. Rosaile már akkor makacs volt , de elfogadtam, ő viszont engem nem könnyen.
Edward már akkor anyának szólított, így lettem én a Cullen gyerekek anya , és Carlisle  felesége.